A felkelő nap országa

Az európaiak számára Japán Ázsia varázslatos ékszerdoboza, ahol az ősi tradíciók szelleme és a modern csúcstechnológia találkozik.

A legenda szerint az országot Amateraszu (napistennő) leszármazottja Dzsinum alapította i.e. 660-ban. Az ősi Nippon földjét hosszas belviszályok dúlták a középkorig, amikor is megszilárdult a császárság intézménye. Ekkor jelennek meg a mára már híressé vált társadalmi pozíciók, mint a szamuráj vagy a szamuráj.

A portugálok voltak az első európaiak, akik kereskedelmi kapcsolatba léptek Japánnal. 1639-ben azonban ez a virágzó kapcsolat megszakadt, a misszionáriusokat kivégezték és lezárták határaikat. Az újbóli határnyitásra egészen 1854-ig kellett várni, amikor a kangavai békeegyezményben az Amerikai Egyesült Államokkal kapcsolatot kereskedelmi építettek ki. A békeegyezmény után eltörölték azt a korábbi törvényt, miszerint Japán partjaira vetődő külföldi hajótörötteket automatikusan ki kell végezni.

A világháborúk során a szigetország területe hol gyarapodott, hol apadt. Jelenleg 377 975 km2-en 126 millió ember él.

A japán szigetvilág 6852 szigetből áll, ebből kiemelkedik a 4 legnagyobb: Hokkaido, Honsú (fő sziget), Sikoku és Kjúsú.

A japán kultúra fejlődésére nagy hatással volt a szomszédos Kína szellemisége, akivel élénk kereskedelmi kapcsolatokat ápolt.

A másik fontos tényező a buddhizmus volt, amit a 6–7. század körül szintén a tengerentúli szomszédtól érkezett. A japán vezetők eleinte hezitáltak, hogy teret engedjenek-e az új hitnek, mikor már ott volt nekik a shinto vallás. A legenda szerint a kínai hittérítők szent tekercseket hoztak ajándékba, amit a helyiek a tengerbe dobattak, azonban az kivetette magából, s az istenek viharokkal és földrengésekkel sújtották a szentségtörőket. Ezek után döntöttek úgy, hogy nem zárkóznak el az új vallástól, ami aztán hamarosan el is terjedt az országban.

A japán művészetek minden ágára jellemző az aprólékos, finom munka, a szépség és a harmóniára való törekvés, de talán legszembetűnőbben a festészetnél találkozhatunk vele.

A tradicionális japán építészet alkalmazkodott a területet sújtó gyakori természeti katasztrófákhoz (földrengés, cunami), s ezért a nyugatitól eltérő stílusban húzták fel házaikat.

A Japánban már megszokott aprólékosság és esztétika uralkodik a gasztronómiában is, konyhájuk igazi művészet. Az egészséges étkezést övezik a színek és formák harmóniájával. Legfőbb alapanyagok a tenger gyümölcsei, halak, zöldségek és a rizs.

A japán nyelv a japánok által legalább ezer és néhányszáz éve használt nyelv. Ma a szigetországban több mint 120 millióan beszélik és külföldön kb. egymillióra tehető azoknak a száma, akiknek japán az anyanyelve.

A mai japán nyelvben számottevő nyelvjárási különbségek vannak, de az oktatási rendszer és média segítségével országszerte elterjedt ún. kjócúgo, közös nyelv használata biztosítja a zökkenőmentes kommunikációt az egymástól távol eső vidéken lakó emberek között is.

A legrégebbi nyelvi emlékek, a fémbe és kőbe vésett töredékes nyelvi emlékek a 3–4. századból, de valóban Japánban készült legrégebbi nyelvi emlékek az 5–6. századból valók.

A japán nyelvben három írásrendszer van: a hiragana (az alap írásjelek) és a katakana szótagírások, a kandzsi kínai eredetű szóírás, de ezek mellett időnként használatos még a rómandzsi is, ami a latin betűs írás neve.

Hagyományos japán sushi recept

A sushi a leghíresebb hagyományos japán étel.

Hozzávalók a rizshez:

- 630 g japán rizs
- 0,8 liter víz
- 8 ml rizsecet
- 3 evőkanál cukor
- 1 kiskanál só

1. Tedd a rizst egy nagy tálba, mosd le hideg vízzel. Addig mosd és öntsd le a vizet, amíg a víz tiszta lesz. Öntsd a rizst egy levesszűrőbe és tedd félre 30 percig, hogy jól le tudjon csepegni.

2. Tedd a rizst egy lábasba és adj hozzá a vizet. Hagyd a rizst ázni a hideg vízben legalább 30 percig. Forrástól számított 15 percig főzd.

3. Készítsd el a sushi ecetet. Keverd össze a rizsecetet, cukrot és sót egy tálban. Az egész keveréket egy kis serpenyőbe és addig melegítsd, amíg a cukor teljesen feloldódik. Hűtsd le a keveréket.

4. A forró párolt rizst tedd egy nagy tányérra. Ne használj fémes edényt, mert megakadályozza a rizs és ecet kölcsönhatását. A legjobb egy fatál lenne. Szórd meg a rizst az ecetes keverékkel és gyorsan keverd össze egy shamoji-val (rizs spatula). Légy óvatos, ne törd össze a rizsszemeket. Tedd hűtőszekrénybe, majd azonnal készítsd el belőle a sushit.

A sushi hozzávalói:

• sushi rizs

• nori lapok

• lehetséges töltelékek: avokádó, uborka, fésűkagyló, nyers tonhal, nyers lazac, rák hús, tintahal, fejes saláta, tojás (rántotta) stb.

Elkészítése:

1. Ahhoz, hogy a sushit jól fel tudd göngyölni, bambusz göngyölőre lesz szükséged, de egy tiszta törlőkendő is megteszi.

2. Helyezd a nori lapot a göngyölőre és kézzel nyomogass rá egy vékony réteg sushit.

3. A tölteléket helyezd a nori lap közepére hosszan. A töltelék legyen hosszú szeletekben felvágva.

4. Kezdd el felcsavarni a felőled levő végétől. Közben próbáld a lehető legszorosabban tartani a tekercset.

5. Vágd fel egy széles, jól vágó késsel kb. 2,5 - 4 cm szélességben.

Evőpálcika etikett

Az étkezéshez használt botocskák forgatásának külön illemtana van. Az evőpálcikával való étkezés során ügyeljünk az alábbiakra:

• Tilos a levegőben mozgatni, mutogatni vagy játszani vele.
• Nem szabad vele a tányérokat tologatni.
• Ne rágcsáljuk az evőpálcikát.
• Illetlenség pálcikával ételt átadni más pálcikájára vagy fölnyársalni vele az ételt.
• Modortalan dolog velük a közös tálba nyúlni.
• A pálcikát mikor megpihentetjük, még véletlenül se szúrjuk függőlegesen az ételbe, mert ez temetéskor használt füstölőkre emlékeztet.
• Az evés befejeztével egymással párhuzamosan illik letenni őket a tányérra vagy a pálcikatartóra.

Letölthető matrica